4.

Mike-ot szétvetette az ideg és a szégyen, amiért hagyta szabadjára engedni az indulatait. Dühösen, ököllel verte a falakat, ami még Aleister Crowley keze munkáját dicsérte. A vicsorgó pofák és az orgazmusban leledző arcok megvetően figyelték a férfi ámokfutását. A szobájához érve némiképpen lenyugodott, az ajtót már nem tépte, hanem csak lendületesen húzta.
Tudta, hogy mindenki hibbantnak nézi és ezért nem is hibáztatta őket. A viselkedése hagyott maga után némi kívánnivalót. Maga előtt látta Démonica felháborodottságtól puffadt arcát, verejtékben úszó pólóját, amin átsejlettek a lány tökéletes domborulatai. Már a gondolatától kirázta a hideg, csókolni akarta a lány telt ajkait.
A dühe lassan elpárolgott, kétségbeesetten meredt maga elé, további tennivalóin tűnődve. Mindenért csak magát hibáztathatta, hiszen Démonica nem is sejtette az érzéseit. Még Adam és Dave sem tudott a dologról, különben biztos, hogy az őrületbe kergették volna a piszkálódásaikkal. Tenyerébe hajtott arccal próbált gondolkodni és lenyugtatni hevesen lüktető szívét. Elhatározta, hogy amint lesz rá lehetősége bevallja az érzéseit a lánynak. Akármi is legyen a válasza rá, ő azt megértően fogadja és megőrzik a barátságukat.
Gondolataiból egy apró csattanás rántotta ki. Mike felkapta a fejét, majd tekintetével a zaj forrását kutatta. A szoba másik fele sötétségbe burkolózott, a nap sugarai nehezen törtek át a faburkolaton, ami az ablaküveget helyettesítette. Egy villanásnyi idő múlva a sötétség mélyéről egy sápadt arc bukkant fel, szája gúnyos mosolyra húzódott, szemei takarásban maradtak.
Mike lehunyta a szemeit, elszámolt tízig, mint gyerekkorában, majd amikor ismét kinyitotta a szoba üres volt. Iménti látomása köddé vált, szemei fáradtan meredtek a szekrény előtti helyre. A sápadt arcot elnyelte képzeletének súlyos köde, ő pedig úgy döntött, hogy ideje lenne nyugovóra térni, pihenni valamennyit az esti próba előtt.
Hátradőlt az ágyában, szemeit lehunyta, majd az elméjébe idézte Démonica szép, szabályos arcát, porcelán bőrét, tengerkék szemeit, visszafogott mosolyát. Látta maga előtt a lány régi valóját, amikor szemében még lobogott a tűz, amikor a nevetése őszinte volt és kicsattanó.
A régi Démonica halvány emlékét egyetlen mozdulattal széttépte az új,a lány komor, hűvös tekintete az arcába csapódott, szemei alá mély árkokat vájt a szomorúság és a kiábrándultság. Elhatározta, hogy ezen változtat és szíve hölgye régi fényében fog tündökölni.