A Fenevad ébredése (1-2)

1.

A sötétség lassan, észrevétlenül cserkészte be a falu utcáit és házait, majd ráterítette fekete leplét és nyugovóra tért. Az apró házak elszórtan világítottak csak ezen a késői órán, gazdáik már aludni tértek vagy a televíziót bámulták meredten.

A falu szélén, kirekesztettként egy omladozó épület magasodott, falait zölden burjánzó borostyán fedte. Elhagyatottságáról az udvart elözönlő gaztenger árulkodott, az ablakai üresen meredtek a szomszédos erdőre, korhadt ajtaja vénségesnek hatott a környezetéhez képest. Az emberek messzire elkerülték sötét történelme miatt, a faluban néha halkan megemlítették titokzatos gazdájával együtt. De nem foglalkoztak vele, senkinek nem jutott eszébe, hogy megvegye és felújítsa, hogy újra régi pompájában tündököljön.

Féltek, sőt egyenesen rettegtek tőle, dédapáiktól sok furcsa és hátborzongató történetet hallottak varázslatokról, állat áldozatokról, vad orgiákról, vérivásról és titokzatos halálesetekről. Nem tudták, higgyenek-e öreg családtagjaik meséinek, törzsgyökeres falusi lévén, azonban kénytelenek voltak minden szót készpénznek venni.

Az apátságnak régen akadt már gazdája, utoljára egy rendező használta filmje helyszíneként, ami az utolsó lakó hátborzongató és véres élettörténetét volt hivatott megörökíteni.  A mágust sűrű köd övezte, senki nem ismerte igazán, mégis mindenki rémmesék főhőseként emlegette.

Lágy szél borzolta a tányér alakú leveleket, a falak komoran és hűvösen őrködtek az éjszakában. Fekete kisbusz fékezett le a ház előtt, majd négy fiatal bukkant elő a mélyéből, hogy hangszereit és ládáit a gaz lepte udvarba cipeljék.

A négy fiatal közül az egyiknek feltűnő lila haja volt, arca szép és szabályos, rózsaszín-sárga pöttyös ruhát viselt, leopárdmintás cipővel. Abszurd látványt nyújtott, a mellette lépkedő tarajos férfiakkal együtt. Fejüket lehajtva, csendben vonultak céljuk, a cefalui Theléma apátság felé. A közeli ház sötétségbe burkolózó ablakában egy fiatal nő állt, sápadt arcát lágyan simogatta a hold fénye, szemei alatt sötét karikák húzódtak, az aggodalom mély árkokat vetett sima bőrére. Amint megpillantotta a járművet az apátság előtt, összerántotta a függönyt, majd némán reszketett a szoba biztonságot nyújtó falainak rejtekében.

 Miután minden holmi a talajon hevert, az egyik tarajos férfi a kocsiba ugrott, majd elindult az erdő felé, hogy a falu lakói ne figyeljenek fel ittlétükre. A lány, társaival együtt behurcolta a cuccokat az épületbe, nem is sejtve annak kétes múltját.

A ház ajtaja nyikorogva becsukódott, majd gyertyák sejtelmes fénye világította be az apátság kietlen, rideg falait és ablakait.

2.

Démonica, a furcsa öltözetű, lila hajú lány fáradtan levetődött a legközelebbi porlepte kanapéra, lábait lazán a mellette heverő kis asztalkára dobta, majd kedvtelve nézte, ahogyan társai próbálnak némi rendszert sulykolni az összevisszaságba. A helység minden berendezési tárgyát fehér lepel borította, hogy megvédje őket az idő vasfogától és porától.

Az egyik tarajos férfi miután végzett a csomagok elhelyezésével, összevont szemöldökkel végigmérte a szobát, majd egyesével lekapkodta a piszok fehér lepedőket a bútorokról.

Dave Loveday, merthogy így hívták az említett férfit, húszas évei végén járt és élénkzöld papagájra emlékeztető hajkoronával rendelkezett. Arcvonásai kisimultak voltak, nagy világoskék szemei érdeklődve csillogtak, miközben felmérte a terem minden négyzetcentiméterét. Fekete-fehér kockás cipőt viselt, egy türkizkék pólóval, aminek a nagy részét egy hatalmas koponya foglalta el a zenekar nevével.

Néhány éve kezdtek el zenélni egy nem túl elfogadott zenei stílusban, majd három éve csatlakozott hozzájuk Démonica is, aki rögtön feldobta a zenekar stílusát és hangulatát, csodálatos hangszertudásával és hangjával. Dave dobos volt, ráadásul tehetséges. A pattogós, igaz rock ’n’ roll ritmusok csuklóból, minden megerőltetés nélkül jöttek elő belőle. Mindenki meg volt elégedve vele, a stílus, amit képviseltek pedig egyre elterjedtebb és népszerűbb lett.

- Elég otthonosnak tűnik - mondta Dave, zsebébe mélyesztette kezét, majd egy pár pillanat múlva cigarettát varázsolt elő belőle. Felpattintotta öngyújtóját, pöfékelt egy párat, majd percek múlva néhány jól sikerült karika szállt fel a magas mennyezet felé. Démonica elmerengve figyelte a plafon felé szálló karikákat, majd amikor szétfoszlottak a felette álló férfira nézett. Dave mellé ült, majd egy barackot nyomott a lány fejére, aki elnevette magát.

Ajtó csapódott, jelezve, hogy Mike is megérkezett. Kabátját fázón összehúzta, lehelete szellemként vált el dermedt ajkaitól. Pillantása rögtön a terem sarkában helyet foglaló kandallóra esett, majd éles fordulatot vett és gyújtós után nézett. Kezeit összedörzsölte, hogy némiképpen felmelegedjen a hűvös éjszakai séta után.

Mike McWilliams Dave-el egykorú férfi volt, kékes papagájtarajjal és fiatalos arccal. Gitározott, sokan mondták neki, hogy istenáldotta tehetség. Technikás szólóival elbűvölte a közönséget és megnyerte magának a lemezkiadókat. Természetesen ezt a sikert társainak is köszönhette, hiszen a zene összhangzása mindannyiuk érdeme volt. .

A lányok megvesztek érte, nem bírtak betelni a srác férfias megjelenésével és gyönyörű, szikrázóan zöld szemeivel. Mike ki is használta a felé irányuló rajongást, estéről estére más lányok cserélték egymást az ágyában.

Egy éve azonban minden megváltozott, figyelme egyetlen lányra összpontosult, Démonicára. Egy baráti beszélgetés alkalmával döbbent rá, hogy neki nincsen szüksége régi, kicsapongó életstílusára. A lányban meg van minden amire vágyhat; aranyos, szép, megértő, megbízható és értelmes. Nem úgy mint a legtöbb mai lány, aki csak egy valamire jó. Kielégíteni bizonyos férfiúi vágyakat. Egy év telt el, de Mike-nak még mindig nem volt mersze bevallani az érzéseit és ez egyre jobban felemésztette. Minden egyes mosoly vagy kacaj láttára bamba kifejezés költözött az arcára és félő volt, hogy a lány idejekorán észreveszi az érzéseit. Szerelmes volt és ez megzavarta, hiszen még sohasem érzett hasonlót egyetlen lány iránt sem.

Egy pillanatra megállt, kezében néhány gyújtósnak való fával, figyelve a lány arcát. Démonica nevetve bokszolta oldalba Dave-et, aki kinyújtott nyelvvel provokálta őt. Mike is elmosolyodott a vidám képet látva, majd a kandallóhoz lépett. Látszott rajta, hogy már régen nem vették használatba, a kőépítmény ridegen fogadta a lelkes látogatót, majd hálásan könnyített magán. Az évek alatt felgyülemlett por és korom a férfi nyakában landolt. Mike nyomdafestéket nem tűrő szavakat hallatva ugrálta végig a termet, a többiek hangos nevetésétől kísérve.

Démonica eltolta magától Dave-et, majd felállt, hogy magához vegye a bőröndjét. Úgy döntött itt az ideje kirámolni addig, amíg nem dönti le a lábáról a fáradtság. Tekintetével végigpásztázta a házat, majd fanyarú ábrázattal vette tudomásul, hogy rengeteg munkájuk lesz a szombati koncertig. A falakat vastag réteg kosz lepte, a festmények mintáit elfedte a por. A sarkokban sűrű pókháló feszült, gazdáik már régen elhagyták vagy elhaláloztak végkimerülésben. A padlón tornyokban állt a szemét, még néhány kólás üveget is felfedezett a tömörülésben. Úgy tűnt a falusi gyerekek szerettek belopózni az üres házba, hogy ott rémtörténeteket mesélve ijesztgessék a másikat.

Végül az egyik közeli szobába bedobálta ólomnehéz bőröndjeit, majd szemügyre vette a korhadt ágyat. Itt is, mint mindenhol fehér leplek borították a bútorokat, amely tehertől Démonica elég hamar meg is szabadította őket. Minden borzalmas állapotban volt, a falak omladoztak, a bútorok szinte már az enyészeté lettek. A lányt azonban ez nem érdekelte, megszokta már, hogy ilyen helyeken tölti az éjszakáit. A zenekarnak ugyanis szinte már védjegyévé vált, hogy elhagyatott, véres történelmű helyeken adtak koncertet, természetesen nem éppen legális keretek között.

Friss ágyneműt vett elő a bőröndjéből, majd az ágyra terítette azokat. Édes illat lengte be a szobát, kellemesebb környezetet teremtve a lány számára. Óvatosan az ágy szélére ült, kipróbálta mennyire stabil még ez a régi tákolmány. A bútor egészen jól viselte a megpróbáltatásokat, mert egyetlen nyikkanás nélkül tűrte a lány súlyát. Amikor mindent elrendezett, óvatosan kitárta az ablakokat is, bár félő volt, hogy a nyakába zuhannak, visszament a többiekhez, akik még mindig a kandallóval foglalatoskodtak.

Leült Mike mellé, aki egy üveg sört szorongatott és hangosan nevetett harmadik társukon, Adamen. Adam Long huszonnégy éves fegyelmezetlen és nem épelméjű srác volt. Ő töltötte be a zenekarban a ritmusgitáros szerepét. Magas, vörös hajú, szeplős képű srác volt, aki a kelleténél többször nézett a pohár fenekére. A lángok felcsaptak a kandalló mélyén, halvány, sejtelmes fénnyel árasztva el a szobát. Dave a csomagokhoz lépett, majd elégedetten ő is kibontott egy sört. Hamarosan mindenki kezében ott lapult egy üveg, majd lassan a hangulatuk is felfokozódott.

Bódultan nevetgéltek és játszottak egészen addig, amíg a nap első sugarai át nem törtek a koszos ablaküvegen. Akkor ijedten és kissé kábultan felpattantak, majd mint a vámpírok, szinte elmenekültek a napsugarak elől, sötét szobájuk mélyére.